09.30. Utolsó napom itthon, Magyarországon!
06:30… Nem tudok aludni, úti lázam van már nagyon… Érdekes mód nem attól félek-izgulok hogy mi lesz kint, attól egyáltalán nem, hanem a holnap repülőúttól.
Anya reggel 5-re visz a Ferihegyre, ahol találkozom útitársammal: Andival.
07:20kor indul a gépünk Milánóba, majd onnan 10:45kor indulunk New York Citybe.
Megijesztettek, hogy nem fogjuk elérni a csatlakozást, na ez az amitől tele a gatyám…. Andi szerint simán fog menni.
De ha netán lekéssük, akkor hogy fogjuk megkapni a bőröndjeinket, amik ugye mennek szépen New Yorkba, ott mit fognak kezdeni velük… Na ez az amitől félek csak
Úgy döntöttem, hogy nem holnap fogom az 50 kg csomagommal a New yorki metrót tanulmányozni a húszon-akárhány metróvonalával…. (Kifizetek inkább egy taxit)
Egyébként ez a világ egyik legnagyobb metró hálózata, 28 vonala van és 468 állomása, szóval bőröndök nélkül is durva lesz megtanulni.
Judit, aki vár minket kint, mondta hogy megérkezünk és az lesz az első hogy mindketten kapunk egy-egy New York térképet a metróvonalakkal. Hát én ezt nem holnap szeretném, tudom hogy nem az lesz amit én szeretnék…. :)
Egész évben semmi bajom nem volt, szerintetek mikor beteged le? Naná hogy most!
Komplett patikával indulok útnak (ha anyu végre ma kiváltja a gyógyszereket persze), úgyhogy nem izgulok, majdcsak kikúrálom magam :))
Már egyszer leírtam ezeket ma a naplóba, és az utolsó mondatnál megnyomtam valamit, persze hogy elszállt minden….
Ma utoljára még elviszem mamát a kórházba, hátha megtudunk valami újat… Durva hogy millió vizsgálaton vagyunk túl és még mindig semmi eredmény. Emiatt nagyon nem jó kedvvel megyek el, tudom hogy nagy szart hagyok itthon… De ha itthon maradnék is ez lenne, és ha elmegyek is ez lesz, úgyhogy próbálom ezt a dolgot most félretenni belül, és azt tenni amit anyu mondott, tényleg csak az utazásra koncentrálni (baromi nehéz) és a saját életemet építeni. Hát mindenesetre nem irigylem az itthoniakat most….
Most egyenlőre ennyi….. később még lehet bővítem az irományom.
D.